Szobraink

DEBRECENI VÉNUSZ (1955)
Medgyessy Ferenc
Mészkő, 173 cm
Talapzata márványlap borítású betonhasáb

A térbe helyezés, amelyet a helyszínen maga Medgyessy Ferenc jelölt ki, nagyon szerencsés. A régi 100 méter hosszú és 20 méter széles vízfelület végébe, a meleg vizű kút túlfolyója közepén emelt négyzetes hasábra került a szobor. A környező fák, kisebb épületek és a víz együttesében a világos, sugárzó fehér mészkő rendkívül művészi. Az egészalakos, haját igazító, álló női akt Medgyessy művészetének minden jellemzőjét és erényét csillogtatja: tömörség, zártság, egyszerűség. A fiatal test telt formái egészséges, természetes érzékiséget hordoznak. Életerő sugárzik a formás, kissé rusztikus faragású női testből. A láb és a csípő zárt, a karok és az arc már mozgalmasabb, részletgazdagabb, líraiabban megoldott. A mű a fürdő esztétikai ékessége. A nyáridőben itt megforduló több ezer embernek kedvelt, naponkénti művészi örömet nyújtó alkotásává vált.

VÍZBELÉPŐ (1962)
Ferenczy Béni
Bronz, 190 cm
Talapzata fekete márványlap borítású betonhasáb

A szobor Vásárhelyre kerülésének története művészettörténeti jelentőségű. Ferenczy Béni 1955-ben a Majolikagyárban kerámiákat készített. Itt tartózkodása alatt ismerkedett meg a várossal is. A Strandfürdő látogatásakor elmondta neki Almási Gyula festőművész, hogy hamarosan Medgyessy szobor gazdagítja fürdőnket. Felvetődött a gondolat, amellyel Ferenczy Béni is egyetértett, hogy milyen szép lenne Medgyessyvel egy helyen egy Ferenczy mű is. Így a 20. század magyar szobrászatának két legnagyobb alkotója lenne együtt. Ferenczy Béni a hely jellegéből adódóan a Vízbelépőre gondolt. Ez azonban ekkor már el volt kelve. A tihanyi mozi elé tervezték elhelyezését. Végül sikerült az illetékesekkel beláttatni, hogy egy akt szobor mégis inkább fürdőbe, mint filmszínház elé illik. Így adta át a Balatoni Intéző Bizottság a szobrot a városi tanácsnak. Sajnálatos, hogy akkor a Vízbelépő nem a Ferenczy Béni által eredetileg javasolt helyre került. Ez Medgyessy Debreceni Vénuszával szemben a medence déli végének közepén lett volna. Az ugróállvány miatt azonban ez meghiúsult. A Vízbelépőt 1962-ben az északi bejárat mellett helyezték el, majd 1977-ben a strand keleti részébe, a pancsoló medence környékére, fákkal eléggé takart területre telepítették át. A művész által megálmodott helyre csak 2003-ban, a strand felújításakor és a Városi Sportuszoda felépítésekor került a Vízbelépő.

A férfi akt címének megfelelően előre és lefelé lép. A fiatal férfitest klasszikus szépséget hordoz. Arányos, mégsem érezzük elsődlegesnek a külső megjelenését. A műben test és lélek él együtt. Mindez a tartásból, az előrehajló test, a lefelé néző fej elmélyültséget, szellemiséget kifejező voltából fakad.

VÁSÁRHELYI VÉNUSZ (2003)
Nagy Attila
Bronz, 175 cm
Talapzata gránit

Nagy Attila vásárhelyi szobrászművész a gyöngédséget helyezte előtérbe a Vásárhelyi Vénusz megalkotásánál. Kifejezi ezt a test finom vonalainak, karcsú, lágy formáinak hangsúlyozása. A természetes szépséget sikerült a modell esztétikumának feláldozása nélkül, egy művészien szép bronz szobor formájába átkölteni. A természeti és a művészi szépség egységét alkotva hozta létre ezt a kitűnő szobrot a művész. A térbehelyezés is kiváló, a megközelítés adottsága lehetővé teszi az egész és a részletgazdagság együttes érvényesülését.

NAPOZÓ (1962)
Varga Imre
Bronz, 93 cm
Talapzata mészkő

A Napozó 1962-ben a régi Tüdőgondozó Intézet parkjában lett felállítva. A lélektani hatás érdekében, az esztétikai örömszerzésre, szorongás oldására törekedő intézményvezetők állíttatták az életkedvet sugárzó, egészséges, szép, fiatal lány szobrát az akkor még virágos, gondozott park szegletébe. A tüdőgondozó bezárása után a szobor 2011-ben került áthelyezésre a strandfürdő hátsótéri medencéihez.

Varga Imre karcsú, feszes, napnak kitárulkozó női alakja, az anyag adta lehetőségek teljes kihasználásával a test természetes formáinak szépségét juttatta kifejezésre. A leplet szinte teljesen láthatatlanná tette, szabad lehetőséget biztosítva az éltető napsugár és az emberi test kapcsolatának. Az arcot egyszerűsítette, mert éppen ezt a kozmikus, ősi, elemi találkozást akarta kifejezni. A talapzatként derékszögben egymásra helyezett fekvő mészkőhasábok kemény élei, geometrikus szigorúsága ellenpontozó hatással emelik ki a női test formáinak kecsességét.