"Nagyot kell álmodni!" - interjú Kenderesi Tamással

Úgy gondoljuk, Kenderesi Tamást nem kell sokaknak bemutatni. A 21 éves úszó a 2016-os olimpián valósággal berobbant a magyarországi vérkeringésbe, hisz bronzérmes lett, emellett kétszer győzte le minden idők egyik legkiválóbb sportolóját, Michael Phelpst - emlékezetes, "sajtbureszes" nyilatkozatáról már nem is beszélve. A pécsiek klasszisának sikere azóta is töretlen, sokan szeretik, el-és felismerik. Április második felét és május első napjait a nyári, skóciai Európa-bajnokságra való felkészülés szellemében a Török Sándor Strandfürdő és Gyarmati Dezső Sportuszoda medencéiben töltötte, tölti. Múltról, jelenről, jövőről kérdeztük.

- Sokan felnéznek rád, sokak kedvence vagy a feltörekvő generációból itt Vásárhelyen és az egész országban - olyanok akarnak lenni, mint te, hisz kiváló sportolói léted mellett közvetlen vagy, és intelligens, olykor vicces nyilatkozatokat adsz, mindemellett a lányok is odáig vannak érted. Milyen érzés példaképnek lenni?

Nagy felelősséget jelent. Ezt az érzést először leginkább a riói olimpia után tapasztalhattam, bár az ifjúsági olimpia után is nagy volt körülöttem a "pezsgés". Jó érzés, egyben kihívás, hisz amellett, hogy legfontosabb összetevőként minden nap meg kell felelnem magamnak, másoknak is felelősséggel tartozom. A legfontosabb, hogy saját magamban rendezzem ezeket.

- Egy kis településről, Aparhantról származol. Kiskorodban miért pont az úszás fogott meg?

Szerettem focizni is, de a szüleim részéről az volt az első, hogy megtanuljak úszni. Megtetszett - volt, aki megszerettesse velem -, és megmaradt, megragadt a mindennapokban. Azóta is az úszás az első.

- Viszontagságos utad volt addig, hogy most itt beszélgethessünk. 17 évesen, 2014-ben robbantál be igazán, amikor az országos bajnokságon legyőzted Cseh Lászlót, majd ifjúsági olimpiai bajnok lettél. Mit jelentett ez akkor neked? Mekkora lökést adott?

2014 nagyon jó év volt számomra, talán a legjobb a riói mellett. Akkor nyertem először korosztályos, majd felnőtt országos bajnokságot, emellett nemzetközi színtéren ifi Európa-bajnoki-címet, majd ifi olimpiát. Nagy löketet adott, de inkább megerősítést, hogy az, amit csinálok, rendben van, és ezt kell továbbvinnem. Az első válogatott edzőtáborom alkalmával, 2013-ban a többiek révén megtanultam, mi is az a komoly munka. Onnantól kezdve úgy tudtam edzeni, hogy én is valóban nagy eredményeket érhessek el.

- Aztán jött újra egy lejtmenet, benne sérülésekkel, betegségekkel, majd a riói olimpia, a nagy bumm. Bronzérmes lettél és kétszer is megelőzted Michael Phelpst. Hogy tudtad ezt feldolgozni fejben?

Az, hogy Phelpsszel úszhattam, már óriási élményt jelentett, hisz egyértelmű idolként tekintettem rá. Nagy volt, hogy pont egymás ellen versenyezhettünk! Le akartam győzni, ahányszor csak tudtam, s bár nagy érdem, hogy kétszer is megelőztem, mindenki tudja, hogy a döntőben kell nyerni. Ennek ellenére örültem és büszke voltam, hogy vele tudtam versenyezni, örök emlékként maradt meg bennem.

- A sors furcsa fintoraként a tavalyi, hazai rendezésű világbajnokságon lemaradtál az éremről. Ott álltunk a Duna Aréna vegyes zónájában, interjút adtál, és elég csalódott voltál. Ezek után év végén kacérkodtál a 200 gyorssal is. Miként sikerült kellőképp összeszedned magad, újra felvenni a ritmust?

A vb nem sikerült úgy, ahogy akartam. Úgy éreztem, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy világbajnok, vagy egyáltalán érmes legyek - utóbbi sikerült volna, ha csak a felkészülési időket megúszom. Fizikálisan minden stimmelt, de valami elcsúszott. A 200 gyorsban láttam némi fantáziát ezek után, az edzőm, Tari Imre annyira nem, de év végén megpróbáltam. Nyilván több idő kéne, hogy jobb legyek gyorson, de jelenleg úgy érzem, maradéktalanul a pillangó jelenti a fő irányvonalat, hisz nagyon erős ellenfeleim vannak.

- A szakmánál maradva térjünk át picit Vásárhelyre. Több versenyen is indultál már itt, legutóbb februárban, a Tyr-kupán. Akkor a 200 pillangót 1:56,86-tal nyerted, ugyanez az idő a debreceni országos bajnokságon 1:54,14 volt. A skóciai Eb-n meglehet a hőn áhított 1:52-es eredmény?

Nem is realizáltam, hogy itt úsztam azt az időt, de így visszagondolva nem számított rossznak az esztendő elején. Az ob is megfelelő volt saját magamhoz mérten. Jó lenne 1:53-on belül úszni nyáron, egyéni csúcsot elérni - aztán ha ez összejön, meglátjuk, mire lesz elég, hisz Milák Kristóf egészen kiválóan ment Debrecenben, és még több lehet benne. Én ugyanúgy készülök tovább, ugyanúgy a saját céljaim hajtanak.

- Az itteni uszoda, az itteni körülmények mennyiben járulhatnak hozzá a célok eléréséhez? Nyilván fontos, hogy viszonylag zavartalanul, nyugodt körülmények között készülhettek, mind mentálisan, mind fizikálisan. Mi az a plusz, amiért ide jöttök, mi az, ami megfog Titeket itt?

A medence, a helyiség adott, van kinti-benti vízfelület - a kintit preferáljuk ilyen időben, szerencsére erre is van lehetőség. Immár van megfelelő konditerem, amit szintén tudunk használni. Vásárhely megszokott és bevált hely a válogatott számára, elég sok sikeres úszó készült már itt, mi is beálltunk a sorba. Minden adott, hogy valaki jó eredményt érjen el innen "rajtolva".

- Meséld el kérlek, hogy nézett ki a vásárhelyi edzőtáborod!

Nagyon feszített volt végig az itteni tempó. Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken intenzív edzést tartalmazott a nap, összesen félórányi pihenővel - vacsora után pedig jöhetett a készülődés a másnapra. A szerda ilyen téren lazább volt, hétvégente pedig hazamentünk. Szerencsére akadt azért idő a kikapcsolódásra is.

- Mennyire sikerült megismerni a várost ezalatt a három hét alatt? Láttuk, hogy moziban is jártatok. Sokan felismertek itt a strandon, vagy kint az utcán?

Természetesen voltak, akik felismertek, és a mozizás is összejött; rólam külön tudni kell, hogy szeretek moziba járni. Nyugodtságot és jóságot tapasztaltunk, mindvégig jól éreztük magunkat itt.

- Nyilván a legfontosabb szerepét az életednek az úszás teszi ki, és az, hogy egy nap a csúcsra érj. Érezhetően jó úton haladsz és remek edződ van Tari Imre személyében, aki kiskorod óta melletted van. Volt-e példaképed valaha, és ha igen, ki?

A példaképemet a "Michael Phelps nevű fiú" jelentette. 8-10 éves korom óta néztem a videóit, nyilatkozatait, minden érdekelt, ami róla szólt, ő adott nekem nagyon nagy pluszt, technikailag és személyiségileg terén egyaránt. A hazai mezőnyből Gyurta Dániel sokat segített lélekben, amikor válogatott lettem.

- Noha még a pályád elején jársz, fiatal vagy, de egyszer azt nyilatkoztad, hogy szívesen lennél edző a későbbiekben. Megítélésed szerint milyen érzéseket, tapasztalatokat tudnál átadni a tanítványaidnak?

Saját magamból indulnék ki, noha egyesek - pont az edzők - véleménye alapján ez hiba. Én úgy gondolom, a saját tapasztalatokból sokat tudnék segíteni másoknak. Látok fantáziát az edzősködésben. Az lehet a célom, hogy olyan szakember legyek, mint amilyen versenyző voltam. Király lenne így átadni a tudást!

- Milyen tanácsokkal látnád el az úszó/sportoló fiatalokat, esetleg a helyi fiatalokat? Hogy induljanak el a hosszú úton?

Nagyot kell álmodni! Lesznek nagyon nehéz stádiumok, időszakok, amikor megfordul az ember fejében, hogy abbahagyja, de döntést szükségeltetik hozni arról, mi az igazán fontos az egyén számára. Aki a saját útját követi, azt nagy baj nem érheti.

A kép forrása: fina-budapest2017.com

Forrás: oldalvonal.hu